A tündérek egyidősek a Föld keletkezésével. Úgy hírlik, az ég szolgálói, akik arra teremtettek, hogy megóvják a Földanyát. Ahhoz, hogy minden amit látsz, legyen az egy szépen felépített város vagy védett, emberek elől elzárt terület harmóniában működhessen, ezek a parányi lények sokat segédkeztek. A négy elem jegyeihez tartoznak, úgy mint a tűz, víz, föld, levegő. 

- Tehát monhatjuk, hogy a víznek van saját tündére?

- Pontosan, ahogy a további elemeknek is. Sőt, manapság az emberek érzelmeket is összekötöttek velük. Így létezik a Hála tündére, a Remény tündére, a Barátság, Életöröm és így tovább. Akik előtt megmutatkoztak, mind más és más öltözékről számoltak be, ami összefügg a tevékenységi területükkel. Így visel zöld ruhát a növények gondozója és védelmezője, a vizek, folyók, patakok, óceánok tündére kék színben pompázik, aki a föld termését vigyázza az barnát kapott. Azt, hogy az érzelmek tündérei mikor mibe bújtatják magukat, véleményem szerint attól függ, hogy az emberhez mi áll közel. Ha például az élénk narancs a kedvenc színe, úgy fogja látni, mert ez melegíti fel a szívét.

- De ha a rend fenntartása a feladatuk, akkora hová tűntek?

- Nagyon jó a kérdés. És szomorú a válasz.- mondta a tölgy sóhajtva. Ahogy az ember egyre terjeszkedett és mindent az uralma alá akart hajtani, sajnos olyan károkat okozott, amit a tündérek már nem tudtak helyreállítani. Egyre fogyatkoztak a tiszta vizek, a zöldellő rétek, egészséges fák, szennyezett lett a levegő, pusztult az állatvilág, és tehetetlenségükben, mély szégyenérzetben inkább feloldódtak abban a jegyben, amit hivatottak működtetni. Aki még ma is itt van, szomorúságban és elbújva tengeti napjait. 

- Ez nagyon szomorú. Sóhajtottam, nem tudtam semmit mondani. 

Így ültem csendben, megoldás után kutakodva, hiszen ha minden elvész, mi lesz velünk emberekkel? Soha többé nem fogunk gyönyörködni a természet szépségeiben, gazdag élővilágában? Nem guggolunk egy bokor mélyén többet, hogy kilessük a legelő őzet és gidáját? Nem etetjük a sirályokat vagy a halakat? Többé nem lesz arra lehetőség, hogy hosszú sétákat tegyünk a parkban és megphenjünk az árnyékot adó fa alatt? Tényleg mindent eldobna magától az ember csupán azért, hogy saját kényelmét szolgálja ideig-óráig? Nem! Ez nem történhet meg!-csattantam fel- ezt a szörnyűséget meg kell akadályozni!- jelentettem ki hangosan.

- Mégis, mit szeretnél tenni drága gyermek?- érdeklődött a fa. 

- Pontosan még nemtudom. De segítségre lesz szükségem.

- Erre az erdőre biztosan számíthatsz. Beszélhetünk az itt maradt népekkel, támogatni fognak.

- Kikre gondolsz? Kik vannak itt?

- Manók, törpék és koboldok- mosolygott elismerően.