Haza érve jól esően a kád langyos vízében , aroma mécsesekkel körbepakolva próbáltam lenyugtatni kavargó godolataimat. Ágyba bújva, egyik oldalról a másikra gurulva igyekeztem rájönni, hogyan tovább? Most már semmi nem lesz ugyanaz. Ha reggel kilépek innen, már nem tudok elmenni úgy egy bokor vagy virág előtt, hogy ne érinteném meg, ne mosolyogjak rá, tudván, hogy bárki lakozhat a táján. Egy azonban biztos volt : változtatni fogok az emberek hozzá állásán a természethez! Küzdeni fogok azért, hogy szebb világot építsünk a következő generációnak és reményt adjak a kicsiknek a csodákban. Na és a mesebeli lényekben, akik nem is annyira csak mese-szerűek. 

Ahogy eljött a reggel, a meleg napsugárra felpattantak szemeim és rövid ...

Márpedig csodák léteznek. Akár hiszed, akár nem. Attól, hogy valamit nem látsz, biztos, hogy nem is létezik? Vagy csak nem akarsz tudomást venni róla. Gondolj csak bele, vajon a gólyák honnan tudják, hogy mikor kell költözniük? vagy a fecskék honnan tudják, hogy jön a tavasz, hacsak nem súg nekik valaki? Én hiszem, hogy ezt a csodálatos körforgást irányítják. Sőt, a segítő szándékú sugallatok mindig ott vannak körülöttünk. Benne lehet egy dalban, egy újságcikkben, hirdetésen egy busz oldalán, minden megérzésben. Csak észre kell venni ezeket.

Így elgondolkodván egy furulya szóra lettem figyelmes.

- Ó, máris nem vagyunk egyedül- törte meg a dallamot a fa.

- Mégis honnan jön ez a muzsika? Ki játszik?

- Légy türelemmel, majd ...

Az igazság az, hogy külsőleg hasonlóak, csupán a természetükben különböznek. Sok mende-monda kering róluk, vannak amiben megeggyeznek, vannak dolgok, amikben eltérőek.  Egyes törpék és koboldok mágikus erővel rendelkeznek, amíg a manók inkább nagyon eszesek. Kicsi termetük ellenére erősek, nem vetik meg a munkát, szorgos népség. Biztosan te is hallottál már meséket a bányákban dolgozó törpékről.

- Ó, igen! Kislánykorom egyik kedvence volt a Hófehérke, leginkább a törpék miatt. Igaz volna, hogy bányászokként ténykedtek? Jaj, bocsáss meg, néha még magam sem tudom eldönteni, hogy miképp beszéljek róluk: jelenben vagy múltban?

- Értelek. De csak gondolj abba bele, hogy szerinted régen minden ami varázslatos volt, mára ...

A tündérek egyidősek a Föld keletkezésével. Úgy hírlik, az ég szolgálói, akik arra teremtettek, hogy megóvják a Földanyát. Ahhoz, hogy minden amit látsz, legyen az egy szépen felépített város vagy védett, emberek elől elzárt terület harmóniában működhessen, ezek a parányi lények sokat segédkeztek. A négy elem jegyeihez tartoznak, úgy mint a tűz, víz, föld, levegő. 

- Tehát monhatjuk, hogy a víznek van saját tündére?

- Pontosan, ahogy a további elemeknek is. Sőt, manapság az emberek érzelmeket is összekötöttek velük. Így létezik a Hála tündére, a Remény tündére, a Barátság, Életöröm és így tovább. Akik előtt megmutatkoztak, mind más és más öltözékről számoltak be, ami összefügg a tevékenységi ...

Réges régen történt már, idejét is elfeledtem, amikor először hosszú álmomból felébredtem.- kezdte lassan mesélni a tölgy. Ember alig járt e vidéken, elrejtettük a kíváncsiskodó látogatók elől, hogy ne sérüljön a világunk. Az a hír járta, hogy az ember pusztító lett, mindent magának akar, hogy otthonát díszítse, velünk éksítse, legyen szó a gyönyörű szarvas koronájáról, vagy a talpad alatt hajladozó virágokról. Sok testvér erdőnk elpusztult ezen dolgok miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy védő burkot vonunk az erdő köré, hogy csak az léphessen be, akinek tiszta a szíve.

- és pontosan mit jelent ez?

- Aki meglátja a szemnek láthatatlant, okkal érkezik ide.

- Ó, tehát ezért mondtad, hogy én is okkal kötöttem itt ...

S okszor álmodoztam egy olyan helyről, ahová elvonulhatok a világ dübörgésétől. Szeretem a csendet, mert jó meghallani a saját gondolataimat, de szeretem a zenét is, amely lágy, fülbemászó dallamával felmelegíti szívemet és nyugtatja a lelkemet. Egyik nap, amikor ezt a menedéket kerestem, ráakadtam egy erdőre. A fák festői szépséggel hívoggatak, ilyen mély zöld színt még sehol sem láttam. Virágok borították a talajt, néhol még a hatalmas törzsekre is felkapaszkodtak és tenyérnyi nagyságú harangként csüngtek rajta.

Madarak énekeltek, mókusok kergetőztek, szitakötők keringtek a közeli patak felett. Öreg híd állt a bűvös erdő egyik partján, azon keresztül vezetett utam a csodás rengetegbe. Kicsit elmélázva álltam a ...